Michaux, Henri: A budapesti lány (La jeune fille de Budapest Magyar nyelven)

Dans la brume tiède d'une haleine de jeune fille, j'ai pris place.
Je me suis retiré, je n'ai pas quitté ma place.
Ses bras ne pèsent rien.
On les rencontre comme l'eau.
Ce qui est fané disparaît devant elle.
Il ne reste que ses yeux.
Longues belles herbes, longues belles fleurs croissaient dans notre champ.
Obstacle si léger sur ma poitrine, comme tu t'appuies maintenant.
Tu t'appuies tellement, maintenant que tu n'es plus.

Egy fiatal lány lélegzetének lágy fátyolába hulltam
Elhalkultam meg se mozdultam.
Karjai mint a felhők.
Mint mikor a víz rádköszön.
Ami fakuló eltűnik körüle.
Csak a szemei élnek.
Hosszú szép fűszálak, hosszú szirmú virágok a mezőinken nőttek.
Oly könnyű súly a mellemen, mint ahogy te dőlsz rá most.
Te dőlsz rá most, mikor már nem vagy többé.