Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gaspar, Lorand: Abszolút föld (részletek) (Sol Absolu (détails) Magyar nyelven)

Gaspar, Lorand portréja

Sol Absolu (détails) (Francia)

Couleur de chair levée dans le pain sombre.
Monts de l’autre rive, Edom, Moab.
Porte de mes yeux en marche vers la perte
abrupte de l’étroit sentier
comme le cercle que rompt sous l’aigle la proie
que tu ne vois pas tout au fond.
Là, marcheur et pierre confondent leur usure
l’espace jeté négligemment sur l’ épaule.

*

Défaite éblouissante d’un vol migrateur
l’herbe bleue coupée sous les ailes.
O la clarté peise dans nos amandiers !
Emerveillement
       avoir été un jour l’odeur de la terre.

Amont de printemps
nous venions de nulle part, de jamais
abreuver le désert.

*

Et une fois
  de plus partis de cette première faille orange
et verte qui couve sous
la voûte nocturne de l’acier nous avons
marché dans ce pays dur de la soif et des rêves,
marché du front abrupt jusqu’aux flancs plus doux
de la lumière,
errants de combien loin ?
et quelles distances parcourues sans jamais
    jamais avoir quitté
         centre serré du silence ?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://books.google.hu/books

Abszolút föld (részletek) (Magyar)

Sötét kenyérben kelt álom szine.
Túlpart hegyei, Edom, Moab.
Szemem kapuja, a keskeny út meredek
végzete felé haladó,
mint kör, melyet a sas zsákmánya, mit nem is bírsz
tisztán kivenni, megszakít.
Kopását ott a kő s a vándor elvegyíti
az űrt hanyagul panyókára vetve.

*

Madarak vonulása vakító bukás
a szárnyak lemetszette kék fű.
Ó fény az almafák lombjába horgadó!
Csodálkozás
     hogy voltunk egy napon a földnek illata.

Tavasz iránt
a sehol küldött a soha
pusztát itatni meg.

*

Nos tehát megint
     emez első zöld s narancsszínü
rétegtörésből kiindulva,
mely az acél éji íve alatt lapul,
jártunk a szomjúság s az álmok szigorú-zord honában,
le meredek ormairól szelídebb lankasoráig
a fénynek,
mily messziről jövők?
s mily bejárt távolok után, anélkül, hogy valaha,
       valaha elhagytuk volna a
              csönd tömör közepét?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap