Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Bellay, Joachim du: A kétségbeesett éneke (Chant du désespéré Magyar nyelven)

Bellay, Joachim du portréja

Chant du désespéré (Francia)

La Parque si terrible

A tous les animaux,

Plus ne me semble horrible,

Car le moindre des maux,

Qui m'ont fait si dolent,

Est bien plus violent.

 

Comme d'une fontaine

Mes yeux sont dégouttants,

Ma face est d'eau si pleine

Que bientôt je m'attends

Mon coeur tant soucieux

Distiller par les yeux.

 

De mortelles ténèbres

Lis sont déjà noircis,

Mes plaintes sont funèbres,

Et mes membres transis

Mais je ne puis mourir,

Et si ne puis guérir.

 

La fortune amiable E

st ce pas moins que rien ?

O que tout est muable

En ce val terrien !

Hélas, je le connais

Que rien tel ne craignais.

 

Langueur me tient en laisse,

Douleur me fuit de près,

Regret point ne me laisse,

Et crainte vient après

Bref, de jour, et de nuit,

Toute chose me nuit.

 

La verdoyant' campagne,

Le fleuri arbrisseau,

Tombant de la montagne,

Le murmurant ruisseau,

De ces plaisirs jouir

Ne me peut réjouir.

 

La musique sauvage

Du rossignol au bois

Contriste mon courage,

Et me déplaît la voix

De tous joyeux oiseaux,

Qui sont au bord des eaux.

 

Le cygne poétique

Lors qu'il est mieux chantant,

Sur la rive aquatique

Va sa mort lamentant.

Las ! tel chant me plaît bien,

Comme semblable au mien.

 

La voix répercussive

En m'oyant lamenter

De ma plainte excessive

Semble se tourmenter,

Car cela que j'ai dit

Toujours elle redit.

 

Ainsi la joie et l'aise

Me vient de deuil saisir,

Et n'est qui tant me plaise

Comme le déplaisir.

De la mort en effet

L'espoir vivre me fait.

 

Dieu tonnant, de ta foudre

Viens ma mort avancer,

Afin que soie en poudre

Premier que de penser

Au plaisir que j'aurai

Quand ma mort je saurai.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

A kétségbeesett éneke (Magyar)

Engem a szörnyü Párka,

a földi állatok

vak réme már hiába

fenyeget, mert nagyobb

egy kínom a halál

minden kínjainál.

 

Szemeim mint a kútfő

folyton patakzanak.

Arcomra árjuk úgy dől,

záporuk úgy szakad,

hogy elfolyik szívem

szemem könnyeiben.

 

Pillámra már homályos

vak éj ereszkedett,

panaszom szava gyászos,

testem is reszketeg,

de se meg nem halok,

se nem gyógyulhatok.

 

Valóban ily mulandó

a jószerencse hát?

Ó, milyen változandó

káprázatod, világ!

Most már tudom, pedig

nevettem cseleid.

 

Láncra vernek a vágyak,

kísér a fájdalom,

nem hagy békét a bánat,

fájdalom űz nyomon,

s nappalom-éjjelem

egyetlen gyötrelem.

 

A rétek zöld porondja,

a virágzó pagony,

a patak, mely dalolva

fut a domboldalon,

nem vidít soha fel

többé színeivel.

 

A csalogány a berken

hiába kesereg,

csak keseríti kedvem,

s a nádak és erek

víg dalosai sem

tetszenek már nekem.

 

Mikor a szőke hattyú

legszebben énekel

s a vízi part alatt bú,

halálát sírja el.

Ó, azt szeretem én,

az a dal az enyém.

 

Az a szomoru sóhaj

átveszi panaszom,

s mintha az én jajommal

zokogna oly nagyon:

nem ismételi csak

az én szavaimat.

 

Ami öröme másnak,

nekem az csupa gyász;

vigaszt is csak a bánat

ad már, és semmi más.

Élni csak a halál

reménye int ma már.

 

Villámoddal, vad Isten,

siettesd holtomat;

előbb ronts porba, mintsem

bennem a gondolat

megízleli a vég

közelgő gyönyörét.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap