Bellay, Joachim du: Ott fenn a Palotán (Si je monte au Palais, je n'y trouve qu'orgueil Magyar nyelven)
Si je monte au Palais, je n'y trouve qu'orgueil (Francia)Si je monte au Palais, je n'y trouve qu'orgueil, Que vice déguisé, qu'une cérémonie, Qu'un bruit de tambourins, qu'une étrange harmonile, Et de rouges habits un superbe appareil :
Si je descends en banque, un amas et recueil De nouvelles je trouve, une usure infinie, De riches Florentins une troupe bannie, Et de pauvres Siennois un lamentable deuil :
Si je vais plus avant, quelque part où j'arrive, Je trouve de Vénus la grand bande lascive Dressant de tous côtés mille appas amoureux :
Si je passe plus outre, et de la Rome neuve Entre en la vieille Rome, adonques je ne treuve Que de vieux monuments un grand monceau pierreux.
|
Ott fenn a Palotán (Magyar)
Ott fenn a Palotán csupán gőgöt lelek, álorcás bűnöket, dús ceremóniákat s dobpergést; különös összhang látványa áltat, s a sok piros talár kevélyen feszeleg.
Ha lejjebb szállok a bankokhoz, egy sereg friss hírt találok és végtelen uzsorát csak; itt gazdag számüzött firenzeiek állnak, ott sienaiak csapata kesereg.
Ha még tovább megyek, akárhová is érek, Vénusz asszony ledér hada rohan meg és vet felém mindenfelől szerelmes csábítást.
S ha még tovább, az új Rómából át találok sétálgatni az ó Rómába, mást se látok, mint régi romokat s hatalmas kőrakást.
|