Bellay, Joachim du: Szonett a honvágyról (Heureux qui, comme Ulysse, a fait un beau voyage Magyar nyelven)

Heureux qui, comme Ulysse, a fait un beau voyage,

Ou comme cestuy-là qui conquit la toison,

Et puis est retourné, plein d'usage et raison,

Vivre entre ses parents le reste de son âge !

Quand reverrai-je, hélas, de mon petit village

Fumer la cheminée, et en quelle saison

Reverrai-je le clos de ma pauvre maison,

Qui m'est une province, et beaucoup davantage ?

Plus me plaît le séjour qu'ont bâti mes aïeux,

Que des palais Romains le front audacieux,

Plus que le marbre dur me plaît l'ardoise fine :

Plus mon Loir gaulois, que le Tibre latin,

Plus mon petit Liré, que le mont Palatin,

Et plus que l'air marin la doulceur angevine.

Boldog ki mint Ulysses száz szép mérföldet bolygott

S járt gyapjas aranyért mint Jázon, régi hős,

Ki tűzhelyéhez aztán, már bölcs úr és idős,

Békén pihenni tért, hogy lenne csendbe boldog.

Hát én? látom-e még füstből fútt lenge fodrod

Kéményekkel pipázó falum, vén ismerős?

S kis házam, többem nékem, mint királynak az ős

Ország, hajh, lát-e még, kit sorsa messze sodrott?

Mert szebb volt, míg felém tetőd ős íve hajlék

Mint Róma csarnoka, a gőgös ormu hajlék

S szebb mint e durva márvány, palád, az enyhekék.

És drágább gall Loire-on Tibernél, a latínnál,

S a Lyré kicsi halma a híres Palatínnál

S e sós tengeri szélnél az édes honni lég.