Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Musset, Alfred de: Szonett (Sonnet Magyar nyelven)

Musset, Alfred de portréja
Sárközi György portréja

Vissza a fordító lapjára

Sonnet (Francia)

Que j’aime le premier frisson d’hiver ! le chaume,

Sous le pied du chasseur, refusant de ployer !

Quand vient la pie aux champs que le foin vert embaume,

Au fond du vieux château s’éveille le foyer ;

 

C’est le temps de la ville. - Oh ! lorsque l’an dernier,

J’y revins, que je vis ce bon Louvre et son dôme,

Paris et sa fumée, et tout ce beau royaume

(J’entends encore au vent les postillons crier),

 

Que j’aimais ce temps gris, ces passants, et la Seine

Sous ses mille falots assise en souveraine !

J’allais revoir l’hiver. - Et toi, ma vie, et toi !

 

Oh ! dans tes longs regards j’allais tremper mon âme ;

Je saluais tes murs. - Car, qui m’eût dit, madame,

Que votre coeur sitôt avait changé pour moi ?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.histoire-en-ligne.com/spip.php?article1034

Szonett (Magyar)

Úgy szeretem a tél első lehét! a tarka

tarlót, mely nem törik, ha setteng a vadász:

szénától illatos réten leszáll a szarka,

s tüzet éleszt ölén a régi úriház.

 

Városi évszak ez... még emlékszem tavalyra,

mikor megjöttem és láttam megint a száz

tornyú dómot, a Louvre-t, Párizst, füsttől takarva

(és hallom még, amint a postakürt traráz).

 

E szürke napokat szerettem és a Szajnát,

ezer lámpás alatt fekvő királyi szajhát!

A télhez jöttem én. - És hozzád, életem!

 

Hogy megfürösztve bús lelkem tekintetedben,

köszöntsem falaid. Mert szinte hihetetlen,

hogy szíve, asszonyom, kihűlt ily hirtelen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/04300/04350/04350.htm#52

minimap