Musset, Alfred de: Szomorúság (Tristesse Magyar nyelven)

J’ai perdu ma force et ma vie

Et mes amis et ma gaieté;

J’ai perdu jusqu’à la fierté

Qui faisait croire à mon génie.

Quand j’ai connu la Vérité,

J’ai cru que c’était une amie;

Quand je l’ai comprise et sentie,

J’en étais déjà dégoûté.

Et pourtant elle est éternelle,

Et ceux qui se sont passés d’elle

Ici-bas ont tout ignoré.

Dieu parle, il faut qu’on lui réponde.

Le seul bien qui me reste au monde

Est d’avoir quelquefois pleuré.

Erőm s életem semmivé lett,

s kedv s jóbarát mind elhagyott;

még büszkeségem is halott,

mely biztatott, zsenimnek éljek.

Az Igazság csak áltatott.

Azt hittem, hogy baráti lélek,

de megismertem és enyém lett,

s már undorodva hagytam ott.

És mégis örök az Igazság,

s ki nélküle él, sorsa vakság,

semmit sem ért az ég alatt.

Az Isten szól, választ kell adjak.

Egyetlen vigaszom maradt csak,

hogy sírni tudtam néhanap.