Gautier, Théophile: Carmen (Carmen Magyar nyelven)

Carmen est maigre - un trait de bistre
Cerne son oeil de gitana ;
Ses cheveux sont d'un noir sinistre ;
Sa peau, le diable la tanna.

Les femmes disent qu'elle est laide,
Mais tous les hommes en sont fous ;
Et l'archevêque de Tolède
Chante la messe à ses genoux ;

Car sur sa nuque d'ambre fauve
Se tord un énorme chignon
Qui, dénoué, fait dans l'alcôve
Une mante à son corps mignon,

Et, parmi sa pâleur, éclate
Une bouche aux rires vainqueurs,
Piment rouge, fleur écarlate,
Qui prend sa pourpre au sang des coeurs.

Ainsi faite, la moricaude
Bat les plus altières beautés,
Et de ses yeux la lueur chaude
Rend la flamme aux satiétés.

Elle a dans sa laideur piquante
Un grain de sel de cette mer
D'où jaillit nue et provocante,
L'âcre Vénus du gouffre amer..

A teste sovány. Árnyas  szemét,
cigányszemét: igéz a fénye,
bársonyos bőrét, vad üstökét
a sátán cserzette sötétre.

A nők sohasem találták szépnek,
de bolondja mind a férfinép,
s a  toledói hercegérsek
a lábainál mond misét.

Ámbraszínű nyakán szikrázva
trónol súlyos, fekete  kontya;
meztelen teste  dús palástja,
ha este dúdolva kibontja.

A teste álmatag és halvány,
de szája  skarlátszínű seb,
és diadal  kacag  az ajkán,
mert szívem vérével festi meg.

Móros  szépsége  gőggel  lángol,
a legszebb nők közt sem lel társat,
szeme  perzselő sugarából
jóllakott vadak kéje  árad.

Szédítő, baljós és fanyar,
mint a tenger sós ízű cseppje,
mikor szívemben örvényt kavar,
s Vénuszként ront az életembe