Pintér Tibor: A lápon

Vonulnak el lassú zenére
a nyár bogáncsai.
Dalok se kelnek a zúgva
lecsapó moccanatlanságban.
 
Dermedten várunk
sebekbe fagyva
míg csobog a víz
és hív a mocsár.
 
Mondhatnám persze
erre a percre
készült a szív.
Hogy el-ne-nyelje
hogy elviselje
azt ami hív.
 
Csak állatok járnak
peckesen körbe
néhány még úszik
majd lemerül.
 
Üldögélsz csendben
és kimeredsz még?
Ennyi elég?
Vagy aki vagy?
A szív kihagy?
Vagy csak az agy?