Déri Balázs: Ponovo lavirint (Újra a labirintus Szerb nyelven)
Újra a labirintus (Magyar)A fonál végét megfogni, az volt nehéz. És kivárni előtte, hogy a nő arra jár, és azt a nőt fölismerni, az volt nehéz: arca kissé püffedt, járása tétova lett. Ahogy bemutatkozott, semleges volt a kézfogása. Álomlátás intette, szólt a férfi, hogy térne vissza. Álomlátás, szólt a nő, és szenvtelen adta át a vörös gombolyagot. A férfi a legbelső teremig nem állt meg. A fonál addig ért. Iszamós földet gondolt, bűzt, szörnykarok szorítását, rejtekből rátörve. De csak egy kupac csontot talált a fáklya fényénél, a sarokban. S némi száraz vért a falakon. A dulakodás nyomait. Leült és várt. Szörnyre. S még ez volt nehéz: mielőtt ellobbant a fáklya, meggyújtotta a fonált. Meggyújtotta a fonált a férfi.
|
Ponovo lavirint (Szerb)Spojiti kraj sa krajem, to je bilo teško. I pre toga dočekati da se pojavi žena i onu ženu prepoznati, to je bilo teško: lice joj nešto nabreklo, hod nesiguran postao. Kako se predstavila, njeno rukovanje je nedokučiv bio. Privid sna opomenula, reče on, da bi se vratila. Privid sna, reče ona i crven smotuljak ravnodušno predala. On nije stao do zadnje odaje. Nit je dotle dosezala. Memljivu zemlju osetio, vonj, stezanje nemana, što se iz skrovišta izbija. Ali u uglu, u svetlu baklje, samo gomilu kostiju našao. I na zidovima osušene mrlje krvi. Tragove tuče. Seo i čekao. Nemana. I što je još teško bilo: pre no što se baklja ugasila, nit je zapalio. On je zapalio nit.
|