Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ady Endre: Mireasa Mea (Az én menyasszonyom Román nyelven)

Ady Endre portréja

Az én menyasszonyom (Magyar)

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a siromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
»Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«

1906



Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Mireasa Mea (Román)

Ce-mi pasa de-i a strazilor otreapa, 
Dar sa ma însoteasca pân’ la groapa.

Pe-al verii crâncen jar sa-mi iasa-n fata:
“Mi-esti drag. Pe tine te astept de-o viata.”

Fie si târfa lumii lepadata, 
Doar sa-i citesc în suflet câteodata.

De-ar fi-n furtuna blestemând sa plângem, 
Alaturi sa ne frângem sau sa-nfrângem.

Si împlinire-n câte-o zi stapâna
S-aflam doar gura-n gura, mâna-n mâna.

De-ar fi sa ma doboare-n colburi strada, 
Cu trupul ei sa-mi ocroteasca slava.

Foc sfânt si pur daca-mi strabate versul, 
Alaturi sa strabatem universul.

Sa ma iubeasca fara osebire:
Ca-i bucurie, ca-i nenoricire.

Readucându-mi visele din ceata
Ce m-a pierdut, sa fie însasi viata.

De sulimanuri ochii mei o spala:
Sa-mi fie-n suflet crez si îndoiala.

Facând farâme legea care scrie-n carte
De zarva lumii-am râde pân’ la moarte.

Noi amândoi am râde si, fluturând din mâna, 
Zeificându-ne-am muri-mpreuna.

Murind am zice: “În haznaua vietii
Doar noi am fost ca roua diminetii.”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.versuri-si-creatii.ro

minimap