Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Illyés Gyula: Una donna pallida nella piccola stanza… (Egy sápadt nő egy kis szobában… Olasz nyelven)

Illyés Gyula portréja

Egy sápadt nő egy kis szobában… (Magyar)

Nem volt riadalom a pusztán

amikor megszülettem én

váratlanul, hivatlanul tán

halottak estelén.

 

Novemberben, halottak napján,

gyertyagyujtáskor, amidőn

a puszta népe künn könnyezett

a dombos temetőn.

 

Harangszókor, mikor a szomszéd

falvak magas sirkertjei

hirtelen testvér őrtüzekként

elkezdtek fényleni.

 

A völgyben egy kis házban akkor

szédült boldog kínra anyánk.

Elképzelem a téli tájat

és azt az éjszakát.

 

Egy sápadt nő egy kis szobában

s körül a komor hegytetők

ormán villogó koronákként

lobogó temetők.

 

Körül a halál diadalma,

gyertyás, kisértő ünnepély

és lent egy váratlan sikoltás

a párás völgy ölén.

 

Fönt sirás, tompa jaj, harangszó

és lentről a völgy mint meleg

tenyér fölnyujt vigaszul egy kis

sikongó életet.

 

1931



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.epa.hu

Una donna pallida nella piccola stanza… (Olasz)

Il giorno dei morti, verso sera,

non c’era panico sulla pusta,

quando inaspettato, forse inatteso     

sono venuto al mondo.

 

Il giorno dei morti, novembre,

quando s’accendono le candele,

allorché fuori la gente della pusta

piange nel cimitero sulla collina.

 

Al suono della campana, quando

i cimiteri alti dei paesi vicini,

iniziano a brillare all’improvviso,

come fuochi dei bivacchi fraterni.

 

In una piccola casa nella valle,

comincia il travaglio di mia madre,

Lo vedo davanti a me il paesaggio

d’inverno e quella notte.

 

Nella stanza una pallida donna,

tutt’intorno svettanti cimiteri

come delle corone luccicanti

sulle cupe vette dei monti.

 

Intorno il trionfo della morte,

festa spettrale, candele accese,

e giù nel grembo della valle

brumosa uno strillo inatteso.

 

Sopra il pianto, sordo guaito, suono

della campana, e dal basso la valle

come palmo caldo rialza una piccola

vita strillante come consolazione.

 

1931

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap