József Attila: Harmatocska

Guggolva ringadoz

a málnatő, meleg

karján buggyos, zsíros

papíros szendereg.

Lágy a táj, gyöngy az est;

tömött, fonott falomb.

Hegyek párája rezg

a halmokon s dalom.

Hát dolgoztam híven,

zümmögve, mint a rét.

Milyen könnyű a menny!

A műhely már sötét.

Fáradt meg együgyü,

vagy tán csak jó vagyok

s reszketek, mint a fű

és mint a csillagok.