József Attila: Hosszú az Úristen

Hosszú az Úristen,

rövid a szalonna,

nyavalyás a szegény ember,

mintha gazdag volna.

Úgy meggörbül, mintha

réti ösvény volna

s rajt libegnének a lányok

tejért a majorba.

Hosszú és kemény is,

püspököké mégis,

rábízná pedig siralmas

dolgát a szegény is.

Jutna neki kolbász,

asszonyának szoknya -

az ájtatos Úristenhez

vigadozva szokna.

Délszemmel ha néz a

sokútú világra,

a legbajosabb dülőkön

a szegényt találja.

Ha ma sincs, hogy értünk

seregekké lenne,

szegény ember, ha elpusztul,

nem is pihen benne.

1928