József Attila: Ki-be ugrál…

Ki-be ugrál a két szemem, ugy érzem.

Ha megbolondulok, ne bántsatok.

Erős karokkal fogjatok le szépen;

ha majd egész valómmal kancsitok -

ne mutassatok öklöt, úgy se látom.

A semmiből vissza ne rántsatok.

Gondoljátok meg: Ezen a világon

nincs senkim, semmim. S mit úgy hivtam: én,

az sincsen. Utolsó morzsáit rágom,

amig elkészül ez a költemény...

Mint űrt a fényszóró, csupasz tekintet

kutatja bennem: Mit vétettem én,

hogy nem felelnek, akárhogyan intek,

hogy nem szeret, ki jog szerint enyém.

Ne higyjetek értetlen bűneimnek,

míg föl nem ment az odvas televény.

1936. nov.-dec.