József Attila: Resurge en la corriente (Bukj föl az árból Spanyol nyelven)

Ijessz meg engem, Istenem,

szükségem van a haragodra.

Bukj föl az árból hirtelen,

ne rántson el a semmi sodra.

Én, akit föltaszít a ló,

s a porból éppen hogy kilátszom,

nem ember szívébe való

nagy kínok késeivel játszom.

Gyulékony vagyok, s mint a nap,

oly lángot lobbantottam - vedd el!

Ordíts reám, hogy nem szabad!

Csapj a kezemre menyköveddel.

És verje bosszúd, vagy kegyed

belém: a bűntelenség vétek!

Hisz hogy ily ártatlan legyek,

az a pokolnál jobban éget.

Vad, habzó nyálú tengerek

falatjaként forgok, ha fekszem,

s egyedül. Már mindent merek,

de nincs értelme semminek sem.

Meghalni lélekzetemet

fojtom vissza, ha nem versz bottal

és úgy nézek farkasszemet,

emberarcú, a hiányoddal!

1937. március-április 

Asústame, Dios mío,

necesito tu ira.

Resurge en la corriente,

que no te arrastre el curso de la nada.

Yo, a quien derriba a coces un caballo

hasta que apenas soy visible en el polvo,

juego con los cuchillos de tan grandes sufrimientos

que el corazón del hombre no puede soportarlos.

Soy ardiente como el sol

y tanto fuego como él he creado, ¡tómalo!

!Grítame que no puedo hacer eso!

!Golpea mi mano con tu relámpago!

Y que tu venganza o tu gracia

golpeen en mí: ¡la inocencia es un pecado

pues esta ignorancia mía

me quema más que el infierno!

Si estoy solo en el lecho, doy vueltas como un bocado

de los mares tempestuosos de espumeante saliva.

Ya tengo coraje para todo

pero nada tiene sentido.

Si tú no me apaleas

aguantaré mi aliento para matarme

y así me enfrentaré

al rostro humano de tu inexistencia.