Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kemény István: Gli amici di mio padre (Apa barátai Olasz nyelven)

Kemény István portréja

Apa barátai (Magyar)

Azon az egyetlen délelőttön,
a gyerekkoromban történt. Két
férfi jött a harmadikhoz
alapot ásni nála. Vidám
lakói a délelőttnek, hárman
a napsütésben. Az igazinak
vélt napsütésben srácnak
neveztek mind a hárman.
Csákánykapával, fürdőgatyában
dolgozni véltek, pedig dehogy.
Még sört sem ittak, vizet
vedeltek, s majdnem elkészültek
estig. A homokkupactól
figyeltük őket, én
és a lányaik.

Ó drága érdi férfiak, ti
Don Quijote de la Panzák, ti
pestvidéki küszködők. A
házatok kész azóta sem lett,
ilyen házban kell laknotok.
Mert lopni nem - vagy csak a
gyárból negyvenhat éves vackokat:
egy elnyírt fűrészt vagy egy
szivattyút, s otthon aztán évekig ezzel
mulattatni a talajvizet. Ti
majdnem munkás, szinte mérnök
Élet és Tudományt járatók, ti
megható találmányokra
költői annak, mit más a
sörre, borfőzők, ezüstcsinálók,
bottermelők és bárkaművesek.
Veletek éli le életét egy
valaha sorsra érdemes nő,
bólint az összes tervetekre,
hétköznap este bólogat,
nem eszik húst, és ásítozva
jógázik veletek évekig, de
vasárnap bontott téglát pucol
tíz évig nevetve-sírva-válva,
tíz évig összeszorítva száját,
de azóta már az életéről
van szó, és sírva tiltakozna -
hogy valaki tönkretette őt?!

Este a bárkáról volt szó, de főleg,
hogy mi minden kell a bárkára még:
áramfejlesztő, ködkürt, karám
és gombapince, sőt, óceán...?
Itt elaludtam, s ti nagyapák
lettetek azóta, emlékeim. 



Gli amici di mio padre (Olasz)

E’ successo tutto durante la mia
infanzia, in una unica mattinata.
Vennero due uomini presso il
terzo per scavar le fondamenta.
Allegri abitanti della mattinata,
in tre sotto il sole. Nella luce estiva
ritenuta genuina, tutti i tre mi
chiamavano ragazzo. In costume
da bagno, col piccone, pareva
che stessero lavorando, ma quando mai!
Non bevevano nemmeno birra,
trincavano l’acqua, e per la sera
quasi avevano finito. Io e le loro
figlie li sbirciavamo da dietro
d’un ammasso di sabbia.
 
O, cari uomini di Erd,
voi Don Chisciotte de la Panza,
voi tribolanti dai dintorni di Pest.
La vostra casa non è finita da allora,
in una casa così dovete abitare.
Perché rubare no – forse solo dalla
fabbrica cose da quattro soldi, vecchi
quarant’anni: una sega consunta,
o una pompa, poi a casa, per anni, per far
ridere con questo le acque del sottosuolo.
Voi, quasi operaio, ingegneri per cosi
dire, abbonati alla “Vita e Scienza”
voi che spendete tutto sulle invenzioni
commuoventi, quel, che gli altri per
la birra, voi produttori di vin brulé,
e fabbricanti d’argento, coltivatori
dei bastoni, fabbricatori di barche.
Con voi vive la sua vita la donna,
un tempo degna d’un destino migliore,
approva tutti i vostri progetti,
annuisce nelle sere dei giorni feriali,
non mangia carne, e sbadiglia mentre
fa ioga con voi con per anni, ma
domenica pulisce mattonelle riciclate
tra risate –  pianti – addii, dieci anni
stringendo la bocca, ma da allora si tratta
della sua vita, e piangendo protesterebbe –
che qualcuno l’aveva distrutta?!
 
A sera si parlava della barca, e più che
altro, di quel che serve ancora per la barca:
generatore di corrente, corno da nebbia,
rimessa, cantina per i funghi, nonché un oceano…?
Qui mi son addormentato, e voi da allora
siete diventati nonni, miei ricordi.
 
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap