Kosztolányi Dezső: Se, entrado nos quarenta… (Ha negyvenéves… Portugál nyelven)

Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel,
egyszer fölébredsz és aztán sokáig
nem bírsz aludni. Nézed a szobádat
ott a sötétben. Lassan eltünődöl
ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,
mint majd a sírban. Ez a forduló az,
mikor az életed új útra tér.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt
éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.
Babrálsz vele. Megúnod és elejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.
Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.
Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.
A fal felé fordulsz. Megint elalszol.

Se, entrado nos quarenta, você acorda

uma noite e, por muito tempo, o sono

não vem. Você contempla o quarto escuro

remoendo alguma coisa. Jaz com olhos

abertos como há de jazer um dia

na cova. É então que toma um novo rumo

tua vida. Quão estranho foi – você

se admira – ter vivido entre as estrelas

e a terra! Uma bobagem que te ocorre,

te entretém, te aborrece e já não conta.

Mil ruídos vêm da rua e não há ruído

que não te seja familiar. Você

que está, não triste, só tranqüilo, alerta,

quase em paz, dá um suspiro e, após virar-se

para a parede, dorme novamente.