Kosztolányi Dezső: Frühstück im Herbst (Őszi reggeli Német nyelven)

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket

üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd

szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,

megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,

és elgurul, akár a brilliáns.

A pompa ez, részvéttelen, derült,

magába-forduló tökéletesség.

Jobb volna élni. Ámde túl a fák már

aranykezükkel intenek nekem.

Der Herbst hat kühle Früchte aufgetischt

in einer Form aus Glas. Smaragden schwer

die Trauben, Jaspisglanz der Riesenbirnen,

all seine reichen Schätze strahlen hell.

Ein Wassertropfen rinnt von einer Beere

und setzt als Edelstein die Laufbahn fort.

Grandios ist dieses Fest, gelöst und distanziert,

hat die Vollendung zu sich selbst gefunden.

Mehr wert wär es zu leben. Jenseits winken

jedoch die Bäume mit der Goldhand mir.