Kosztolányi Dezső: ÁBÉCÉ a fordításról és a ferdítésről

A bábeli nyelvzavar. Sinear földjén az emberek építeni kezdték a bábeli tornyot, azzal a dölyfös szándékkal, hogy csúcsa majd az eget veri, s ők kényelmesen átsétikálnak egyik csillagról a másikra.

Az Úr megsokallta fönnhéjázásukat. Ködöt bocsátott elméjükre, összegabalyította a nyelvüket. Többé nem értették egymást. Ha a pallér gerendát kért, csákányt hoztak neki, téglaragasztó szurok helyett vizet. Az építkezést sürgősen abba kellett hagyni.

Nagy deficit mutatkozott. A vállalkozás csődbe jutott, bejelentette fizetésképtelenségét, a torony pedig csonkán meredt az égre, puszta falaival.

De tövében nyomban nyelviskolák, fordítási irodák keletkeztek. Tanárok, ki gyorsan megtanulták az összes nyelveket, nyelvtanokat írtak, s a tolmácsok - csinos sapkával fejükön - jó pénzért arra vállalkoztak, hogy a sok boldogtalan halandót közelebb hozzák egymáshoz.

Ekkor született meg a műfordító.