Petőfi Sándor: Taaskin kyynel... (Ismét könny! Finn nyelven)
|
Ismét könny! (Magyar)Azt hittem, hogy szemembül a sors Örökre számüze, S ismét pillámon vagy, sötét Fájdalmak fényes követe!
Alig vidultam a boldogság Nyájas napsúgarán, Ismét felhő takarta el, Mely önti záporát reám.
De nem, nem zápor ez; csak egy könny, Egy könnycseppecske csak, És mégis kínosabb talán, Mint volna egy egész patak.
Oh sírtam én már, sokat sírtam Miattad, szerelem, És siratálak tégedet, Szegény pusztúló nemzetem.
De ennél keserűbb könyűt még Nem ejtettem soha, Sem érted, égő szerelem, Sem érted, hamvadó haza.
E könny, mint a tüzes vas, mint a Pokolnak lángja, süt... Irtóztatón, irtóztatón Orromba ment a pípafüst!
Szatmár, 1847. augusztus
|
Taaskin kyynel... (Finn)Mä aattelin jo ainiaaks Sun kerran poistuneen, Ja jälleen kiillät silmässäin Sä tuskain airut tuimien.
Kun iloitsin ja riemuitsin Vast’ äsken onnestan’, Sen taasen pilvi peitti pois, Valaen vihmasadettaan.
Ei sadett’ oo se ... kyynel vaan, Yks kyynel pienoinen, Ja tuimemp’ ei ois kuitenkaan Ves’-tulva virran suuruinen.
Ah, paljon, paljon itkenyt Mä lemmen vuoksi oon, Ja suakin olen itkenyt, Sä kansa raukka, onneton.
Mut kyynelt’ ei mun silmästäin Näin vierryt katkeraa Ei lemmelleni milloinkaan, Ei sullen, kurja isänmaa.
Kuin rauta kuum’ on kyynel tuo, Kuin lieska helvetin! Oi hirveää! Mun pistänyt On piipun sauhu sieramiin.
|
