Introitusz (Magyar)
Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?
Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?
És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?
A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.
1961 | Az idézet forrása | http://mek.niif.hu |
|
Introduzione (Olasz)
Chi è, che dischiude il libro chiuso?
Chi è, che infrange il tempo ininterrotto?
Chi lo sfoglia dal mattino sino al mattino,
sollevando e lasciando cadere le sue pagine?
Chi di noi s’azzarda a metter le mani
nel incendio sconosciuto? E chi s’azzarda
indagare nella fittezza d’un libro chiuso,
a frugare? E come s’azzarda a mani nude?
Chi di noi non ha paura? Chi non l’avrebbe,
quando persino Dio chiude gli occhi,
e tutti gli angeli si gettano prono,
e tutte le creature diventano oscure?
E’ l’agnello, che tra di noi non ha paura,
solo lui, l’agnello, che è stato ucciso.
Percorre trotterellando il mare di vetro
e ascende al trono. E apre il libro.
1961 |
