Pilinszky János: Before (Mielőtt Angol nyelven)

A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra, mezítelenségünk
fölmagasztalása lesz.
 
A sokaságban senki se keresi egymást.
Az Atya, mint egy tüskét, visszaveszi
a keresztet, s az angyalok, a mennyek
állatai, fölütik a világ utolsó lapját.
 
Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt
tülekedésben sírásunk még egyszer fölszabadítja
a tengert, mielőtt asztalhoz ülnénk.

Of future I don’t know much,
but I can see last judgement before me.
That day, that hour will be the apotheosis
of our nakedness.
 
In the throng nobody’s searching for others.
The Father takes back the cross as if
it was a thorn, and angels, the animals of
heavens open up the world’s last page.
 
Then we say, I love you. We say,
I love you so much. And in the sudden
scramble our crying will once again set
the sea free, before we sit to the table.