Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Reményik Sándor: Testamento (Végrendelet Olasz nyelven)

Reményik Sándor portréja

Végrendelet (Magyar)

Fáradtságom adom az esti árnynak, 
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, 
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre, 
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: 
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

 

 

 

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://vers-versek.hu/

Testamento (Olasz)

Rendo la mia stanchezza al tramonto,
I miei colori indietro all’arcobaleno.

La mia quietudine al cielo terso e calmo,
Il mio sorriso al bagliore dell’autunno.

I miei tanti segreti oscuri affido al vento,
Non aspettando niente e niente chiedendo.

Chi mi inseguiva nella macchia tra le spine:
Tutti miei dubbi spargo nelle spire.

Non cercatemi dopo la mia morte,
Non sarò in nessun luogo - ma presente ogni dove.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap