Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Reményik Sándor: Il dottore (Az orvos Olasz nyelven)

Reményik Sándor portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Az orvos (Magyar)

Id. dr. Imre József emlékének

Egy képet láttam drága, öreg úrnak
S nagy orvosnak a szobája falán:
"Jézus, az Orvos."
Ül az ágyszélén szelíd-komolyan.
Az ágyban fekszik egy beteg leány.
Csak ül és fogja a leány kezét
És néz rá hosszasan,
Tekintetében gyógyító erő,
Áldás és béke van.

A nagy orvos, a drága öreg úr
Azóta elpihent.
De emlékéből, mint a fali képből
Sugárzik az erő
S leszáll a szívemre a csend.

Ő ama názáreti örök Orvos
Hű követője volt.
A beteg fölé szívével hajolt.
Nem mondotta sokat:
Uram, Uram.
De: "Aki cselekszi az én igémet" -
Az velem van.

És én most minden igaz orvos arcán,
Ki szeretettel fogja meg kezem,
Az ő arcát s az örök Orvos arcát
Felismerem.

1934 október 13



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://vers-versek.hu/

Il dottore (Olasz)

In ricordo del dott. Imre József senior

Vidi una foto sulla parete del vecchio signore,
Diletto e gran’ dottore:
“Gesù, il dottore.”
Seduto sul ciglio del letto, mite e serio,
Nel letto una ragazza malata giace.
Sta seduto, regge la mano della ragazza,
La guarda lungamente,
Nello sguardo suo forza guaritrice,
Benedizione e pace.

Il gran’ dottore, il caro vecchio signore,
Da allora ha trovato riposo.
Ma dal suo ricordo, come dalla foto sulla parete
S’irradia la forza
E sul mio cuore discende il silenzio.

Lui era il fedele seguace di quel
Eterno Dottore di Nazaret.
Si chinava col cuore sul malato.
Non diceva molto:
Signore, Signore.
Ma: „ Colui che segue il mio verbo” –
E’ con me.

Ed ora io, sul viso di ogni vero dottore,
Che con amore tiene la mia mano,
Il suo viso, il viso del eterno Dottore
Riconosco.

13 ottobre 1934



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap