Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Orbán Ottó: Neve (Hó Olasz nyelven)

Orbán Ottó portréja

(Magyar)

(Eyewitness News, Channel Five, Minneapolis-St. Paul)

Északi táj hó nélkül: mintha a fürdőszobában rányitnánk valakire…
A hó nem csak a megadás fehér lepedője,
melyet az élet vert serege tűz ki a hódító Jégherceg előtt,
de az azonosságtudat szilárdra taposott alapja is:
északi az, aki élni tud rajta,
aki a fagyott földön csikorgatja a motoros hóekék acélfogát…
A jó és rossz mindig helyhez és időhöz kötött,
nincs vérengzőbb gyilkos, mint a magából kifordult köznapi –
bízzam talán én is abban, hogy jön a hó s minden mocskot befed?
Késő takaró lenne ez az ötven éves, hazai hideglelésre.
Az én telemben Lear király bolyong egy hepehupás pusztaságon,
s valami érthetetlen, idegen nyelven üvölti,
fújj, szél, és karjában az új világ reménye,
a jószándékú, együgyű, kenderkötéllel megfojtott királylány.



KiadóOrpheusz Kiadó, Budapest
Az idézet forrásaOrbán Ottó: A kozmikus gavallér

Neve (Olasz)

(Eyewitness News, Channel Five, Minneapolis-St. Paul)
 
Paesaggio nordico senza neve: come se avessimo
spalancata su qualcuno la porta del bagno…
La neve non è soltanto il lenzuolo della resa, che
l’esercito vinto dalla vita espone davanti al principe
conquistador della neve, ma anche la base fermamente
compattata del senso d’identità:
nordico è colui, che è in grado di vivere su di essa,
colui, che sulla terra ghiacciata fa stridere i denti
d’acciaio della spazzaneve a motore…
Il bene e il male è sempre legato al luogo e al tempo,
non v’è assassino più sanguinario di un uomo comune
sconvolto –
dovrei forse sperare anch’io che arrivi la neve e che
coprirà ogni sudiciume?
Sarebbe una coperta troppo tardiva per il brivido
nazionale avente cinquant’anni.
Nel mio inverno il re Lear vaga in una pusta accidentata,
e ulula in una certa incomprensibile lingua straniera,
soffia vento, e nelle sue braccia la speranza del mondo
nuovo, la benevolente, stolta, con la fune di canapa
strozzata principessa.
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap