Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gergely Ágnes: Transzcendens etűd

Gergely Ágnes portréja

Transzcendens etűd (Magyar)

Ott akartam szeretni mindig,

a toledói alkonyatban.

Az alkony és az élet vége

egyformán irányíthatatlan.

 

Messziről nézem, ahogy indul,

tétovázik a szürkületben.

Felhőben áll a katedrális.

És nem érti, hogy hova lettem.

 

Ilyen szerelem soha nem volt.

Egész Toledo vele érez.

A percek múlnak. Ráng az arca.

Gibraltár felől forgószél lesz.

 

Átölelem a katedrálist.

És őt is, ahogy messze lépdel.

S egy olajfát, mely felsugárzik

a halottak lélegzetével.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://porbor.freeblog.hu/page/33/

Studio trascendentale (Olasz)

Avrei voluto amare sempre

nel crepuscolo di Toledo.

Il crepuscolo e la fine vita

sono ingovernabili allo stesso modo.

 

Osservo da lontano, come si avvia

nel crepuscolo, titubante.

La cattedrale erge tra le nuvole.

Dove sono svanita, non comprende.

 

Un amore cosi non è mai esistito.

Toledo è piena d’empatia.

Passano i minuti. Il viso è scosso.

Dalle parti di Gibilterra tifone arriva.

 

Abbraccio la cattedrale.

E anche a lui, oramai distante.

E anche l’ulivo, che si risplende

con il sospiro dei defunti.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap