Gergely Ágnes: Pannon ég alatt

A présház alatt megfordul az út

jobbra lehajlok s látom a falut

a kékre csiszolt hegyi utakon

idegen vagyok kíváncsiskodom

ember sehol csak szőlő és akác

antennák alatt homokból a ház

pincék között és pannon ég alatt

szürke próféta kis szamár halad

gyöngyház fülével hátrainteget

ez volt a tisztes plebejusnegyed

ötszáz év előtt itt hagytak nyomot

kordéjukkal a kalmár vándorok

innen nézték a haragos időt

a szelíd pékek és a bábsütők

s a várból visszaszólt a zene tánc

és olasz fényével a reneszánsz

s amerre egy-egy kordé elhaladt

utak nőttek a pannon ég alatt

s barna kaftánját meghúzva magán

az én ősöm is erre jött talán

s ahol most én az útszélen megállt

körülnézett és félve prédikált

vagy az a másik az a józanabb

ihol csinált szattyán topánokat

és szépanyám kis sárgaszemű nő

nézte hogy kutya ne szökjön elő

kicsapta játszani a gyereket

és énekelt és füveket szedett

s a zsoltár és a cserszag szerteszállt

a dombok körül járta a határt

széllel vesződött télben áttelelt

a férgek nagy gyomrából újrakelt

így jártak mind a lábnyomuk ezüst

jöttek hivatlan szépen mint a füst

s ahogy én védem a magam rögét

őket is megvédte a pannon ég

innen is túl is kéklik az az út

hát menjen innen fusson aki tud.

Visegrád, 1964