Gergely Ágnes: Avevo guardato nel pozzo (A kútba néztem Olasz nyelven)

A kútba néztem és semmit se láttam:
én rég tudom, hogy semmi sincs a mélyben.
A vízbe ugrott egyszer egy bolond,
a kútban akkor levegő se volt.

És mégis milyen szédítő a káva
a vágyon túl és innen a veszélyen.
Lenn zöldszegélyű holdkaréj remeg,
hintálnak rajta pókok és legyek.

Az ember fél és ittmarad maga
és mintha csobbanást is hallana;
jól megfogódzik fenn a meredélyen,
s lopva lehajlik mélyen, mélyen, mélyen.

 
1961 (Ajtófélfámon jel vagy)

Avevo guardato nel pozzo e non vidi niente:
che là giù non ci sia niente, lo sapevo da tempo.
Una volta, un matto saltò giù nell’acqua,
ma allora, non c’era neppure aria nel pozzo.

Eppure come vertiginosa la ringhiera,
oltre il desiderio e al di qua del pericolo.
Laggiù la luna falcata sta tremando,
su di lei, ragni e mosche, stanno dondolando.

L’uomo rimane solo, in preda alla sua paura,
eppur’ come se sentisse il tonfo di una caduta;
si aggrappa forte ai bordi dell’abisso,
di nascosto si china, sempre più giù, nel profondo.

 
1961