Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gergely Ágnes: Salmo nº 137 (A 137. zsoltár Olasz nyelven)

Gergely Ágnes portréja

A 137. zsoltár (Magyar)

Ültünk Babylon folyópartjain.
Sírtunk. Babylon tenger nélkül él.
Hárfánk a fűzfán. Másképp szól a kín.
Tőlünk verejték kell, nem szenvedély.
S nem érv, erünkből mért dőlt itt a vér.
Hát kihűlt jobbom legyen rá az ámen,
ha elfeledlek egyszer, Jeruzsálem.

Jelünk itt falba karmolja a nép.
Kik biztatják, sem tudják, mért teszik.
Királyi jel, sok más jelet tulélt.
Ne ródd fel, Uram, vétekül nekik!
Ne vágasd falhoz szép kisdedeik…!
És fájó orcám rángjon majd a számhoz,
ha elfeledlek egyszer, Arany János.

 
1992. október 3.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://dia.pool.pim.hu

Salmo nº 137 (Olasz)

Eravamo seduti, in Babilonia, sulla riva del fiume.
Stavamo piangendo. Babilonia vive senza mare.
L’arpa è sul salice. La pena parla un’altra lingua.
Da noi, non si pretende la passione, ma il sudore.
Vano il movente, perché sgorgò qui il nostro sangue.
Che la mia fredda mano destra sia il sigillo,
Gerusalemme, se di te dovessi scordarmi un giorno.

Qui, sul muro, è il popolo che verga il nostro segno.
Neppure chi li incita sa, il perché lo fanno.
Segno regale, che a tanti altri ha sopravvissuto.
Come colpa, Signore, non imputar’ a loro!
Non far’ schiantare i loro bei pargoli al muro…!
Che sia scossa la mia bocca, dal viso dolorante,
Arany János, se ti dovessi timenticare.
 
 
3 ottobre 1992            



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaC. I.

minimap