Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Oravecz Imre: Notte invernale (Téli éjszaka Olasz nyelven)

Oravecz Imre portréja

Téli éjszaka (Magyar)

Nem süt a hold,
de jól látni az udvaron,
bevilágít az utcai lámpa,
nincs hó,
mégis fehérlik a garázstető,
a dértől,
mely belepte,
kristályai csillámlanak a bambuszlevelek élén,
távol repülőgépzúgás,
gyorsan elhal,
csak a pázsit fagyott füve törik ropogva a talpam alatt,
ahogy lépek,
állataim nem neszelnek fel,
visszavonultak,
a macska bekéredzkedett a kazánházba,
a kutyák az óljaikban alszanak,
a két fiatal kuvasznak a lélegzését sem hallani,
az öreg kaukázusi viszont még horkol is,
álmukban is tudják,
hogy én vagyok az,
különben csend van,
nemcsak nálam, a faluban is,
közel és távol se autó, se részeg gyalogos,
a szomszéd háza ablaka sötét,
nem villózik mögötte tévé,
kikapcsolták, lefeküdtek,
minden hideg, kemény,
a molekulák is,
csak nem koccannak össze, mint a József Attila-versben,
melynek kölcsönvettem címét,
a kertben, a völgyben sötét van,
nem korom-, hanem oldottsötét,
átsejlenek rajta a hegyek,
az ég felhőtlen, olvadtfekete,
van rajta fény is,
a bolygók kölcsönfénye,
és a pulzáló csillagoké,
de főként mozgás,
nem érzékelem,
csak az eredményét észlelem,
Jupiter már a zeniten,
Arkturusz lefelé tart,
Göncöl erősen süllyedőben,
 
felébredtem, és kijöttem a házból,
barátkozni a kihűléssel, dermedéssel,
mely véget vet majd magányomnak, az égésnek.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://dia.jadox.pim.hu

Notte invernale (Olasz)

La luna non brilla,
ma nel cortile la visualità è buona,
è illuminato dal lampione della strada,
la neve non c’è,
eppure il tetto del garage biancheggia,
dalla brina,
che l’aveva coperta,
i suoi cristalli brillano ai bordi delle foglie di bambù,
lontano, il rombo d’un aeroplano,
si attenua velocemente,
solo l’erba congelata del prato crepita sotto i miei piedi,
mentre cammino,
i miei animali non se ne accorgono,
si son appartati,
il gatto s’è fatto entrare nel locale della caldaia,
i cani dormono nella rimessa,
non si sente neppure il respiro dei due giovani kuvasz,*
il vecchio pastore caucasico russa addirittura,
sanno anche nel sonno,
che sono io,
per il resto c’è silenzio,
non solo da me, anche nel paese,
non v’è una macchina in giro, né un pedone ubriaco,
la finestra del vicino è buia,
dietro la tivù non lampeggia,
l’avevano spenta, si son coricati,
è tutto freddo, duro,
anche le molecole,
solo, che non si urtano, come nel verso di József Attila,
da cui avevo preso il titolo in prestito,
fa buio nel giardino, nella valle,
non buio pesto, ma un buio fluido,
s’intuisce il profilo dei monti,
il cielo è limpido, è nero disciolto,
contiene anche delle luci,
luci dei pianeti riflesse,
delle stelle pulsanti,
ma più, che altro movimento,
che non avverto,
percepisco solo il suo risultato,
Giove è già sul zenit,
s’avvia verso Arturo,
il Grande Carro si volge verso il basso,
 
mi son svegliato, son uscito di casa,
per far amicizia con l’ipotermia, con l’irrigidimento,
che porrà fine alla mia solitudine, al mio ardere.
 
*kuvasz – cane da pastore ungherese



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap