mindenki számára valóság
kivéve azt aki megéli
a test leveti önmagát
és feloldódik a habokban
a lélek szól:
amíg veled vagyok ne félj
s ha már nem vagyok veled hogy is félnél
halál-gyakorlat
minden alvás
minden érgörcs
minden hajtűkanyar
szerelmem biokémia
ideg-reflex a félelem
állattal vagyok összezárva
tőlem függ mivé nevelem
mikor odáig eljutottam
hogy félni már nem tudok semmitől
egyformán kedves az öröm és a fájdalom
bármely percben elfogadom
és megköszönöm a halált
mert nincsen már olyan halálnem
amitől szívem visszaretten
versem rajtad mint drótkötélen
lehúzódó szakadék fölött
mint a gyámkő az omló háznak
nekifeszül az elmúlásnak
a gondolat
a félelem beomlott-bánya-súlyát tartani
benn a szénfalban az agyonnyomatás előtt
és bontani a falat
amely ránkszakadt
mert a szén éjfekete falán túl fény van
mert a szén éjfekete falán túl nappal van
mert a szén éjfekete falán túl vár az élet
börtönablakon át
fölsajgó nagy égbolt
távoli-tárt hívás
a rabok rád figyelnek