Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kántor Péter: Imparare a vivere (Megtanulni élni Olasz nyelven)

Kántor Péter portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Megtanulni élni (Magyar)

Most, hogy megszűnt a két világrendszer csatája,
ledőltek a falak,
kinyíltak a kapuk,
s tapsolhatunk,
hurrá, nem sikerült egy jobb világot építenünk,
nekünk legalábbis nem,
nem igaz, hogy lehet másképp is,
velünk legalábbis aligha,
most, hogy felszabadultunk ez alól az egész alól,
a keresztünk alól,
a diktatúránk alól,
a fél életünk alól,
két kutya rohan egymás felé a mezőn,
farkuk győzelmi zászló,
orrlikaikban extázis és rémület vegyüléke,
vajon mit találnak majd egymás hátuljában?
Akármit,
most már nem halogathatom tovább,
most már igazán meg kell tanulnom élni,
hát nem?
Végül is tudok evezni, úszni, fára mászni,
megtanultam autót vezetni,
elboldogulok a mosógéppel,
egyszer szorult helyzetben egy kódrendszerű
csomagmegőrzőben hagytam a csomagomat,
és ebből se származott semmi bonyodalom,
ha felvisznek egy akármilyen magas hegyre,
lesíelek onnan egész jól,
nem mint a Zurbriggen, de egész jól,
szívós vagyok, ha szorgalmas nem is,
egyetlen hatalmas elszánással
meg tudom tisztítani mindkét szobában az ablakokat,
valamikor le tudtam vezetni a gömb térfogatát is,
épp élni ne tudnék megtanulni?
A kis dolgokkal fogom kezdeni,
fokozatosan haladok
a kis dolgoktól a nagy dolgok felé,
annyit iszom, amennyi jólesik, nem többet,
nem izgulok, nem idegeskedem,
nem vigyorgok fölöslegesen,
nem esem depresszióba,
nem, mert nem javít a közérzetemen,
és megtalálom a helyes arányt
aktivitás és passzivitás között,
de előbb a kis dolgokkal fogom kezdeni.
Ha rám mosolyog egy nő,
nem kötöm vele össze rögtön az életemet,
ha szeretem, összekötöm,
mi történhet?
de ha szoros, meglazítom,
ha laza, megszorítom,
de ha nem érzem jól magam, nem esem kétségbe,
tudatosan törekedni fogok néhány dologra,
hogy jól érezzem magam,
ne túl jól, de elég jól,
reggel kelek, este fekszem,
de nem túl korán,
olyasformán, mint most, csak tudatosabban,
amin nem kell, nem fogok változtatni,
kerülni fogom a felesleges szabályokat,
nem szabom meg, hogy egy nap hány cigaretta,
mindazonáltal nem fogom szándékosan gyilkolni magam,
szokásaim lesznek! – vannak,
de ügyelni fogok rá, hogy ne legyek a rabjuk,
lehet, hogy veszek egy kutyát, de lehet, hogy nem,
láncot rá biztos nem,
az embereket szeretni fogom, de csak módjával,
de hogy fogom szeretni őket?
hogy kell szeretni őket?
Előbb a kis dolgokkal fogom kezdeni,
és ha észreveszem, hogy fütyörészek, hát istenem!
ha nem, hát nem,
készséges leszek, de ha kell, undok,
az nem lehet, hogy ne tudjak elég undok lenni!
persze mindent a kellő helyen,
erre nagyon oda kell figyelnem,
oda fogok figyelni,
hogy ne legyek se túl szórakozott, se túl pedáns,
se túl őrült, se túl normális,
se arany középutas ne, az se!
A kis dolgokkal fogom kezdeni,
nem leszek maximalista,
megőrzöm a hidegvéremet, a humorérzékemet,
de csak egy bizonyos határig,
az embernek legyenek határai!
lesznek – vannak,
Kelet-Európában nyugat-európai,
Nyugat-Európában kelet-európai,
ettől nem esem kétségbe,
nem bújok ki a bőrömből,
nem robbantom fel a világot,
én nem, sajnálom,
tudom, hogy ez opportunizmus,
de csak fokozatosan haladok,
előbb megtanulok élni,
és ha már megtanultam,
akkor is kerülni fogom a nagy szavakat,
lehet, hogy fellőnek a világűrbe,
ha nem muszáj, inkább ne,
de ha muszáj, ha fellőnek,
és nem öntözhetem tovább a Yukka pálmámat,
akkor is azt fogom mondani a kedvesemnek,
hogy öntözze tovább a Yukka pálmámat,
ha már mindenképpen fellőnek,
ha már megtanultam élni.
 
 
1990



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://www.pim.hu

Imparare a vivere (Olasz)

Or’ che il conflitto tra due sistemi mondiali è finito,
sono crollate le mura,
si son aperti i cancelli,
e possiamo applaudire,
evviva, non siamo riusciti a costruire un mondo migliore,
almeno a noi non ci è riuscito,
non è vero, che sia possibile in un altro modo,
con noi almeno è improbabile,
or, che ci siamo liberati da tutto questo,
dalla nostra croce,
dalla dittatura,
dalla metà della nostra vita,
due cani si precipitano sul prato, l’uno verso l’altro,
le loro code son bandiere della vittoria,
nelle loro narici un misto d’estasi e d’orrore,
cosa troveranno nella parte posteriore l'uno dell'altro?
Qualunque cosa,
ora non posso procrastinare ulteriormente,
ora devo davvero imparare a vivere,
nevvero?
Dopotutto so remare, nuotare, arrampicarmi sugli alberi,
ho imparato a guidare la machina,
me la cavo con la lavatrice,
una volta in una situazione difficile, avevo lasciato i miei
bagagli in un deposito bagagli con sistema codificata,
e neppure questo aveva causato alcun problema,
se mi portano su una montagna di qualsiasi altezza,
vengo giù sciando abbastanza bene,
non come Zurbriggen, ma piuttosto bene,
sono tenace, anche se non laborioso,
con una determinazione forte
posso pulire le finestre in entrambe le stanze,
un tempo, sapevo svolgere anche il volume della sfera,
proprio a vivere non sarei capace ad imparare?
Inizierò con le piccole cose,
procederò gradualmente
dalle cose piccole alle cose grandi,
berrò quanto m’aggrada, non di più,
non mi agiterò, non m’innervosirò,
non ghignazzerò inutilmente,
non cadrò in depressione,
no, perché non migliora la mia sensazione di benessere,
e troverò il giusto equilibrio
tra l’attività e l’inattività,
ma prima inizierò con le piccole cose.
Se mi sorride una donna,
non legherò immediatamente la mia vita alla sua,
se la amo, la legherò,
cosa mai potrebbe succedere?
ma se il legame diventa stretto, lo allenterò,
se invece è lento, la stringerò,
ma se non mi sentirò bene, non mi dispererò,
m’impegnerò consapevolmente per alcune cose,
per farmi star bene,
non troppo bene, ma abbastanza bene,
mi sveglierò la mattina, andrò a letto a sera,
ma non troppo presto,
più o meno come ora, solo più consapevolmente,
quel che va bene così, non cambierò,
eviterò le regole superflue,
non fisserò il numero delle sigarette quotidiane,
tuttavia non cercherò d’uccidermi intenzionalmente,
avrò delle abitudini! – ne ho alcune,
ma starò attento di non diventar loro schiavo,
forse comprerò un cane, ma può darsi di no,
catena per legarlo, no di sicuro,
amerò gli uomini, ma solo con moderazione,
ma allora come li amerò?
come bisogna amarli?
Per prima inizierò con le piccole cose,
e se noto, che sto fischiettando, che sarà mai!
Se no, allora no,
sarò bendisposto, ma se serve, anche insopportabile,
è impossibile, che io non sappia esser abbastanza
insopportabile, ovviamente ogni cosa al suo posto,
a questo dovrò prestare molta attenzione,
presterò attenzione,
per non essere né troppo sbadato, né troppo pedante,
né troppo folle, né troppo normale,
ma neppure a una via di mezzo d’oro, neppur quello!
Inizierò con le cose piccole,
non sarò massimalista,
conserverò il mio sangue freddo e il senso dell’umorismo,
ma solo entro un certo limite,
che l’uomo abbia dei limiti!
ci saranno – ci sono,
nella Germania Orientale europei occidentali,
nella Germania Occidentale europei orientali,
questo non mi rende disperato,
non ne faccio salti di gioia,
non farò saltare il mondo,
io non, mi dispiacerebbe,
lo so, questo è opportunismo,
ma procederò solo gradualmente,
prima imparerò a vivere,
e quando avrò imparato,
anche allora eviterò le parole grandi,
forse mi lanceranno nello spazio,
se non è necessario, meglio di no,
ma se è necessario, se mi lanceranno,
e non potrò continuare a innaffiare la mia Yucca*,
anche allora dirò alla mia amata
di continuare a innaffiare la mia Yucca,
se già comunque mi lanceranno,
quando avrò imparato già a vivere.

*Yucca – una varietà di palma
 
1990



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap