Petőcz András: A tengerre néző szoba

  A teraszról messzire,
  távolra lát, aki vágyik
  távolra látni, messzire, messzire.
 
  Lábad előtt a part,
  a `plage`, rajta elnyúló
  testek, hívnak, hívogatnak.
 
  Nem térek vissza.
 
  Látom a napsütést,
  a partot, a tengert,
  de `az` a szoba már nem az enyém.
 
  Nem térek vissza, sohasem.
 
  És `az` az ajtó, amelynek
  kulcsa már nincs a kezemben,
  a hátam mögött csöndesen becsukódik.