Justus Pál: Dietro colui che se ne va (A távozó után Olasz nyelven)

Az út megáll. A vándor elmegy. Már nem érti
a hangot amely megfoghatatlanul lebeg fölötte

mindannyian ismerjük őt
s mégis idegenül szakad le róla minden tekintet

mikor az ajtó becsukódott mögötte
összenéztünk és észrevettük, hogy eggyel kevesebben vagyunk

az ő ismeretlen utaira gondoltunk akkor
falakra házakra városokra amik között megy
s a kapukra amik előtt állani fog: megnyílnak-e
előtte majd hogy befogadják sorsát

aztán kezünkbe vettük a szerszámokat
napjaink összeborultak fölöttünk
kijelölt utainkra gondoltunk
és a munkára, amely naponta fölméri erőnket
e súlyok lefogták kiváncsi szemeinket
s most nem néz utána senki csak én

látom lehajtott fővel az úton
felénk igyekszik ő s mégis egyre messzebb kerül tőlünk
távolodó lépései zajából köd száll fel körülötte
mely eltakarja arcát

záporok erdők némán vonuló madarak között
ki néz a távozó után

 
1930

Si ferma la strada. Il viandante se ne va. Ormai non
afferra il suono che sopra di lui sfuggente libra

tutti lo conosciamo eppure
da lui ogni sguardo come un estraneo si distacca

quando dietro di lui s’è chiusa la porta
ci siamo guardati e notato che or’ siamo uno in meno

pensando allora alle sue strade sconosciute
alle mura case e città che percorre
ai portoni davanti ai quali sosterà: se si schiuderanno
davanti a lui per accogliere il suo destino

poi abbiamo ripreso i nostri arnesi
su di noi si son rinchiusi i nostri giorni
pensavamo alle nostre strade già tracciate
e al lavoro, che tutti i giorni alla prova ci mette
questi fardelli avevano chiuso i nostri occhi curiosi
or’ nessuno lo segue più con lo sguardo solo io

lo vedo sulla strada con la testa china
viene verso di noi eppur sempre di più s’allontana
dal rumore dei suoi passi che si allontanano  
intorno a lui s’alza la nebbia che gli nasconde il viso

tra acquazzoni boschi uccelli che sfilano muti
chi guarda dietro colui che se ne va