Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Justus Pál: Ablakok

Justus Pál portréja

Ablakok (Magyar)

Ablakok
hallgatás
idegen ablakok
még mélyebb hallgatás
soha más
hallgatok
kivilágított vonatablakok
utánuk vérzik törik a sötét
városszéli végső ablakok
fénybe mártják vad fák üstökét
minden emlék elhallgatott
nagyon nehéz
a föld alatt
ezer millió ismeretlen halott
tenyészik szívós örök penész
húsz harminc ötven éves ablakok
nem rebbenő szeme visszanéz
mit akarsz
azt mondod még nehezebb
mindegy a görcsöt minek nevezed
mindenütt ott virraszt az arc
a végső rémületben ott van
éjjel nyitott szemedben lobban
ismert arc idegen ablakokban
végigvacog hűlő ereken
ami tartott még végleg elejtett
vinnyognak végük érző sejtek
ismert ablakban az arc idegen

 
1963



FeltöltőP. T.
KiadóSzépirodalmi Könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaVégrendelet
Megjelenés ideje

minimap