Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Erdélyi József: Mattino (Reggel Olasz nyelven)

Erdélyi József portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Reggel (Magyar)

Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám;
sárgarigó fütyölt a fán.
Sárga rigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó;
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
 
Jó lenni nagynak, kicsinek,
mindennek és mindenkinek,
sárgarigónak legkivált,
nagy kertben élni nyáron át,
fenyőre szállni rangosan,
fütyölni szépen, hangosan,
hirdetni vígan szerteszét,
hogy élni jó, hogy élni szép,
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
 
Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a nap;
megyek magas fenyők alatt;
kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó,
de halni szebb, de halni jobb,
s én mosolygok és meghalok.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://dia.pool.pim.hu/

Mattino (Olasz)

Sto pensando a un bel mattino,
sto sorridendo e sto morendo.
Era blu il cielo, brillava il sole,
camminavo sotto i pini oscuri.
Mio padre mi teneva per mano;
sull’albero fischiava un merlo.
Merlo giallo, merlo birichino,
fischiava, che vivere è bello:
che vivere è bello, è grandioso,
se l’uomo è tenuto per la mano.
 
E’ bello esser’ grande, piccolo,
vale per tutto e per ogni uomo,
ma più che altro al merlo giallo,
viver d’estate in un gran giardino,
volare sul pino maestosamente,
fischiare a voce alta, bellamente,
annunciare allegramente in giro,
che vivere è bello, è grandioso,
che vivere è bello, è grandioso,
se l’uomo è tenuto per la mano.
 
Sto pensando a un bel mattino,
sto sorridendo e sto morendo.
Il cielo sarà blu, splenderà il sole;
sotto i pioppi alti procederò lento;
mio padre morto mi terrà la mano,
e sopra l’albero fischierà il merlo.
E suonerà così il canto del merlo:
vivere è bello, vivere è grandioso,
ma morire è più bello, è più dolce,
ed io sorriderò e morirò in pace.
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap