Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Erdélyi József: Al tramonto dell’anno (Az év alkonyatán Olasz nyelven)

Erdélyi József portréja

Az év alkonyatán (Magyar)

Pereg a Föld, akár az orsó,
akár a vert csiga,
gurul a fényes Nap körül,
mint játék-karika,
játszik vele, mint telt pohárral,
valaki nagy, bohó, -
csuda hogy ki nem loccsan minden
víz, tenger, tó, folyó...

Egy forgás, - feltűnik, delel
és letűnik a nap;
tüzel, vérzik, sápad, beszürkül
végre az alkonyat...
Egy fordulás a Nap körül:
egy év, - napok soka,
egy nap, amelynek hajnala tavasz
s ősz az alkonyata...

íme: oly színes, mint az alkonyat,
az esthajnal, az ősz,
a szürkület, amely egy homályos,
hűs, hosszú éjt előz.
Fakulnak már a színek, hull a fákról
sárga-piros avar,
dérharmat csillan... Nemsokára mindent
halovány hó takar...

A hóvihar majd minden utat,
árkot-bokrot behord, -
olyan lesz a Föld, mintha rá -
esett volna a Hold...
A hópelyhek alakja csillag, -
leesett a Tejút!
Megtelt az orsó, megállt a csiga,
az abroncs felborult...

Nem, nem! Tovább! Előre! Nincs megállás
orsó, csiga, bohó
gyerek kísérlete a Föld...
Majd elolvad a hó,
hóvirág nyílik, ibolya
illatozik megint,
csak a szív áll meg, ha fehér szemével
az Idő rátekint...



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu

Al tramonto dell’anno (Olasz)

Gira la Terra, come un fuso,
par’ una trottola lanciata,
rotola intorno al Sole luminoso,
come un cerchio da gioco,
con lei diletta, qualche grande sciocco,
neanche fosse un bicchiere pieno,
è un miracolo, che non schizza fuori tutta
l’acqua, mare, fiume, lago…
 
Una rotazione – il sole appare, raggiunge
il culmine, poi s’eclissa,
il crepuscolo arde, sanguina, s’impallidisce
e infine s’ottenebra…
Un giro tutt’intorno al sole:
un anno, moltitudine di giorni,
un giorno, di cui albore è la primavere,
l’autunno è il suo crepuscolo…
 
E’ così colorato come il crepuscolo,
l’alba, l’autunno
è il vespro, che precede una caliginosa
e lunga notte fresca,
si stingono già i colori, dall’albero cadono
le foglie giallorosse,
brilla la brina…presto tutto sarà coperto
dalla pallida neve…
 
La tormenta di neve ricopre ogni via,
la valle e la montagna, -
la terra appare come se le fosse
caduta addosso la luna,
la forma dei fiocchi di neve è una stella -
è caduta la via lattea!
Il fuso è pieno, s’è ribaltato il cerchio,
s’è fermata la trottola…
 
No! No! Ancora! Avanti! Senza sosta,
fuso, trottola, la terra
è l’esperimento di un bambino sciocco…
Poi la neve si liquefa…
fiorisce la bucaneve, la violetta
profuma di nuovo,
solo il cuore si ferma, - se il tempo lo adocchia
con suo occhio bianco.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap