Kisfaludy Sándor: Glückliche Liebe 87. (A boldog szerelem (87.) [Ez órának lejártával...] Német nyelven)

Ez órának lejártával
  Vége van e századnak;
A jövő száz lefolytával,
  Kik most élnek, - sorvadnak.
Én is, te is, mi boldog pár,
  Mi, kik itt most enyelgünk,
Akkor mink is sorvadunk már, -
  Otthon lészen már lelkünk.
Édesem te! szemed nedves?
Ne szomorogj, édes-kedves! -
  Bár hol légyen lételünk,
  Szerelmünk ott lesz velünk.

Wie sich diese Stunde wendet,
Kehrt sich ein Jahrhundert ab;
Wenn das nächste Hundert endet,
Ruhet, was jetzt lebt, im Grab.
Wir auch, die jetzt tändeln, scherzen,
Du und ich, ein glücklich Paar,
Sind dann auch schon welke Herzen,
Mehren der Verblich'nen Schaar.
Theure, wie? dein Auge trübe?
Lass die Thränen, süsse Liebe!
Wohin uns das Schicksal zieht,
Uns're Liebe geht ja mit.