Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nagy László: La rayonnement d'Egry (Egry ragyogása Francia nyelven)

Nagy László portréja

Egry ragyogása (Magyar)

Már nem a tó és nem a tenger
nem a világ boltozata
nem a hullám, nem a villám
betölti szemem a férfi

aki jön a végtelen vízről
csónakkal, vászonruhában
hó jelenése, vért se köhög már
nem zihál, semmi erőfeszítés
két evezője vadliba-toll

kiköt s a párában asztal várja
kenyér és hal meg bor s körülötte
mind aki rajongja olyan ívben
akár a szivárvány arca előtt

SZENT A MI KENYERÜNK, HALUNK S BORUNK JÓ VOLT, MÉG SZIVÁRVÁNYT IS LÁTTAM ITT

S elevez tőlünk a szent és barbár
két evezője vadliba-toll
zendül a tó és zeng a tenger
föltámad a hullám, a villám
reped a világ boltozata
megölnék egymást az elemek
alakok elvérzenének
de ő feltartja kezét, csönd lesz

patyolatot ád a sebekre
rend lesz, de marad a feszesség
a vízé, az égé, hegyeké
homlokok tektóniája

kőművese a világosságnak
siratja az elherdált világot
s fölépíti káprázatában



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://dia.jadox.pim.hu

La rayonnement d'Egry (Francia)

Ce n'est plus le lac ni la mer
ni la voûte de l'univers
ni la vague ni l'éclair
qui remplit mes yeux mais l'homme

qui vient, depuis l'eau sans limite
clans son carrot, vêtu de toile,
ce spectre de neige qui ne crache plus le sang
ne halète plus pas d'effort
ses rames : plumes d'oie sauvage

il aborde, dans la brume une table l'attend,
du pain et du poisson et du vin et autour
ses admirateurs selon la même courbe
que l'arc-en-ciel devant son visage

SACRÉ EST NOTRE PAIN, FURENT BONS NOTRE POISSON ET NOTRE VIN, J'Y VIS MEME UN ARC-EN-CIEL

Pufis s'éloigne le saint, le barbare :
ses rames : plumes d'oie sauvage
le lac tonne la mer résonne
éclair et vague rebondissent
se fend la voûte de l'univers
les éléments voudraient s'entre-tuer
et les personnages saigner

mais il lève la main, un silence se fait,
il pane les plaies avec une toile fine,
un ordre s'installe, mais y demeure la tension,
Belle de l'eau, du del, des cimes,
reste la tectonique des fronts humains

lui, maçon de la clarté,
pleure le monde dilapidé
et le rebâtit de par son mirage



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap