Weöres Sándor: Amico mio, tu, che dici… (Barátom, ki azt mondod* Olasz nyelven)

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,

nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,

miket magam választottam; nyisd szekrényemet:

benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,

de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem

rég megszokta kezem dombját-völgyét,

de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm csak igazában nem vagyok.

Cselekszem és szenvedek, mint a többi,

de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.

Átlátszó vagyok, mint az üveg épp ezért

miként képzelheted, hogy te látsz engem?

*Rongyszőnyeg 4

Amico mio, tu, che dici di conoscermi,

guarda la mia stanza: in essa non v’è alcun

ornamento da me scelto; apri il mio armadio,

dentro non troverai niente di caratteristico.

La mia amata e mio cane conoscono le mie carezze,

ma nessuno dei due mi conosce. Il mio strumento

obsoleto da tempo s’è abituato alle colline e valli

della mia mano, ma di me non sa raccontar niente.

Eppur non mi nascondo, ma di fatto non esisto.

Come tutti, agisco e soffro, ma la mia intima

essenza non è altro che la mia inesistenza.

Amico mio, non tengo alcun segreto.

Sono trasparente, come il vetro, pertanto

come puoi immaginare di vedermi?

*Tappeto di cenci 4.