Gömöri György: My Manifold City (Sokféle városom Angol nyelven)

Sokféle városom, évszakok
lencséjén át idézem képeid.
A zúzmarás Őr utcán iskolába
ballagok (rövid nadrágosan),
befagyott tócsán madárka ugrál:
A-B-A-B és máris kész a vers.
Tavasz: rakpart, sóhajba fulladó csókok;
rügyek robbannak a Múzeum-kertben.
Fullasztó nyár, a szigeti rózsák
illata rámborul, a szerelem
váratlan gellérthegyi tűzijáték:
S végül az ősz, az ősz: szárnyas dalok
feszülnek tisztaégre, majd csapkodó,
lyukas zászlók, szétlőtt, színes remények,
s romházak sötéten tátongó odva
mindent egybemosó ólmos esőben.

My manifold city, I summon up
your image through the lenses of the seasons.
Trudging to school (in short trousers)
down an alley white with hoar-frost; when
a small bird hops over a frozen puddle:
A-B-A-B, and look, I've got a poem.
Spring: riverside kisses drowned in sighs,
buds exploding in the Museum Gardens.
Then sultry summertime, on the Island roses
surrounding me with fragrance there, and love
is unexpected fireworks on Gellért Hill.
And finally - autumn, autumn. Winged songs
arching to clear skies, flapping flags
holed in the middle, the bright hopes machine-gunned,
and the darkly gaping hollows of ruined buildings
in heavy rain that blends all into grey.