Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fodor András: La speranza (Remény Olasz nyelven)

Fodor András portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Remény (Magyar)

Tüskés bilincseivel az álom

irgalma kifeszit.
  Támad az eszmélet,
dühe letépi
sebeimről a csend kötéseit.

Ordítanék. Az iszony ijedelme

nem fér ki torkomon.
   Nyargal a város;
horgaiban, átlók
csapdáin bukdosom.

És hirtelen, egy búcsuzó kar ága,

félszeg remény, a vállamra tapad;
   egy homlokon
a kín tükörbe sűrül,
gyógyítva néz a tiszta boltozat.

És megmoccan a dárdasor a kertben,

megmoccannak a fák.
    Didergő ajkak
melengetik ujra
a türelem szavát.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://inaplo.hu/

La speranza (Olasz)

La misericordia del sonno mi crocifigge

con le manette spinate.
    Attacca la ragione,
il suo furore strappa giù
il bendaggio del mio silenzio.

Vorrei urlare. Lo spavento dell’orrore

non passa attraverso la mia gola.
     Galoppa la città;
nei suoi uncini, barcollo attraverso
le traverse delle trappole.

All’improvviso, timida speranza, un braccio

che si congeda, mi aderisce sulla spalla;
     il tormento, su una fronte,
nello specchio si condensa,
il soffitto pulito curando guarda.

Nel giardino si muove la fila dei dardi,

si muovono gli alberi.
     Labbra tremolanti,
riscaldano nuovamente
la parola della speranza.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap