Hervay Gizella: Elsüllyedt föld
|
Elsüllyedt föld (Magyar)Sár és agyag az ég és a nap és a felhők,
sár és agyag a föld és a szó. Két kiszikkadt kút nézi egymást vakon.
Minden moccanatlan. Kiszáradt fa a tájban,
csend a hallgatásban. Bivalyimbolygású este,
iszapba száradt lábnyomok. Letaposott fű visít,
kallantyú káromkodik, tövisek, sovány malacok között
baltával nagyolt bölcső tántorog. Végállomásról a vonat,
visszafordul a gondolat. Homokvermek.
Konok babonák, gyűlölködés,
villámcsapta szerelmek, megszállott tüzes kerekek a síkos agyagon. Összeírni jönnek az urak,
hallgatnak a kutak. Kutyák rontanak le a dombról,
mossa a víz lefele a diót. A völgyekben megdagad a sár,
úszik a krumpli,
habot vet a krumplivirág,
vitorlát bont a szél,
kihajóznak a dombok
és a hajótöröttek
meghalni hazatérnek.
Mézillat, málnaillat
szivárog föl a föld alól. Kutyatej a szájban.
Vasárnapi réz-egek zúgnak
mezítlábas házak fölött. Forog a szél,
készül az agyag-alkonyat.
Megy az asszony fel a dombon,
feje fölött úszik a vonat, csúsznak a sínek visszafele, hátrálnak a kerekek, zuhan vissza a vonat a völgybe,
zuhan a fiú, betemeti a bánya. Kútból kútba kiált a visszhang.
Lefele hull a szó,
lefele hull a gondolat, lefele néz a lélek. Szívén egy kisüveg remény.
Görnyed az ég is.
Tompa a fény, halkan hull az eső. Álombeli veszett kutyák
robognak a dombokon át. Kifordul a krumpli a földből,
kifordul a szó a szájból. Omlik az ég,
betemet a bánya. Ég, vagy föld, vagy gondolat,
valami mozdul.
Kitépi magát a sárból
és véresen a világba löki magát.
Felfakad az idő a föld alól
és a kutakban felbukkan az arcunk.
|
