Rónay György: A megfáradt Odysseus

Amit nem láttam a világból, nem érdekel már.
Mit láttam is, lassan elfelejtem.
Sziklán ülök, hálómat bogozom, hallgatom a hullámok mormolását.
Vagy nézem udvarom zugából dárdavető ifjak vetélkedését.
Hogy kétannyira dobtam valaha? Mindegy.
– Leég a láng, füsttel, korommal hamvadnak a fáklyák.
Gyerünk aludni, Penelopé.
Hanem azért az ablakot hagyd nyitva éjszakára.
Bármelyik pillanatban szólhat a tengerről a hívás.