Borbély Szilárd: La sequenza di Otto Moll (Otto Moll szekvenciája Olasz nyelven)

Mért oly különös ez az este? –
Kérdezte Otto Moll Oberschar-
Führer, és miközben kereste

A magyarázatot. Délről szellő
Kélt a lengyel síkságon, és az
Alkony rózsaszínbe játszott a

Kémények fölött, és nem tudni
Honnan, friss, tavaszi föld illata
Szállt, elnyomva a kémények

Fullasztó szagát. Vajon miért
Különös ez az este, kérdezte
Magában Otto Moll másodszor

Is, amíg nézte az előtt elvonuló,
Hol jobbra, hol balra utasított
Embereket. Miért érzem, hogy

Itt van Isten, ha egyszer nem is
Lehet? De akkor miért másabb ez
Az este, és ha az okok és okozatok

Láncolata volna Jákob története,
Akkor én, Otto Moll, ki vagyok
Benne? És ha ez Egyiptom, akkor

Szabadulás csak az ég felé nyílik,
Gondolta. Miközben az ég alja
Tűzben állt, a lemenő nap fényétől

Vöröslött, mint az a tenger,
Amely elnyelte a fáraó katonáit
És harci kocsijait. “Egy gödölye,

Egy gödölye…”, mormolta
Egy gyerek, és nagyanyja kezét
Fogta a kemencék felé menet.

- Perché è così strana questa sera?
Si domandò Otto Moll Oberschar
Führer, e mentre cercò la risposta,

Dal sud, dalla pianura polacca,
Si alzò il vento, ed il tramonto,
Sopra i comignoli si vestì di

Un colore rossastro, volò un odore,
Non si sa da dove, di terra fresca,
Sopprimendo l’odore soffocante

Dei comignoli. Perché mai è così
Strana questa sera, si domandò in cuor’
Suo Otto Moll per la seconda volta,

Mentre guardò gli uomini filare
Disposte a destra, e a sinistra.
Perché sento che Dio è qui, se

Ciò è impossibile? Ma allora
Questa sera perché è diversa, e
Se la storia di Giacobbe fosse la

Sequela delle cause e degli effetti,
Allora io, Otto Moll, chi sono?
E se questo è Egitto, allora

La salvezza si apre solo verso
Il cielo, pensò. Mentre l’orizzonte
Ardeva nel fuoco, nella luce del

Tramonto rutilava come il mare,
Che inghiottì i soldati del faraone
E i suoi carri armati. “Un capretto,

Un capretto…” mormorò un bambino,
Tenendo stretta la mano della nonna,
In cammino verso la camera a gas.