Sebestyén Péter: Hely és idő
Hely és idő (Magyar)Kukáztam egy álmot, amiben nincsen alibim, semmi sincs, ami te volnál vagy én. Platánok alatt, az ágyásokban ájult begóniák, ott vársz türelmesen-illedelmesen.
Az álom, az maga a valóság, uzsorakamattal. Elhurcol, mint egy kergült villamos a romos remiz felé. Leszálláskor integetsz, pajkos mosollyal előveszed a festékszórót és fújsz, míg vérrel telik meg minden, a párna, a fal, a pupillák homályos tere.
2012
|