Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sebestyén Péter: Il trovatore si rammenta di un re (A dalnok egy királyra emlékezik Olasz nyelven)

Sebestyén Péter portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

A dalnok egy királyra emlékezik (Magyar)

      „Abban a délidőben jött, ahogy azt a Jóslat mondta; nem vetett árnyékot semmi és senki, csak Ő. Látás se hitte, se a Föld, hogy száznyolc irányba nyújtózik a sötét hiány. Tudtuk: a pipacsmezők vérén gázolt át; nem volt bátorságunk ránézni sem, csak akkor, mikor a fejét fölemelte.
     Három lovas kísérte. Kezükben vesszőnyalábba ékelt bárd, mint a Sasok Fiainál. Fölismertük: vérszín-köpenyében Ő volt az; a tekercsek-ígérte Karmazsin Király. Az Egy Jóslat megmondta rég: megáll majd a Nap az égen; nem tud este lenni. Ő akkor intett és
hallgatott; és eljött az éj.
     Dolgok voltak nála; titokzatos és ragyogó dolgok, amiket nem készíthetett emberi kéz. Azt mondta: e dolgok neve nem más, mint Könyv. Azt is mondta, e dolgokban kezdődött a világ maga; isteni sugalmat rejtegetnek, s általuk készül mind a létező. Bár e dolgok jelei hasonlítottak a Tekercsek s a Jóslat szentségéhez, a létezőknek még soha nem fájt semmi ennyire – e tisztátalanságokhoz ember nem érhet; hozzájuk nem lehet köze. A fényes napvilág is látta e gyalázatot; mégsem omlott pusztulásba. Lehet: ellene – talán - a Magas Isten sem tudta volna, mit cselekedjen.
     Mert igaz: mindenek felett óhajtotta és kívánta az igazságot; uralma ezért volt oly rövid, véres és teljesen igazságtalan. Végül el akartuk pusztítani Őt; ám mielőtt megtehettük volna, ránktörtek a fekete kentaurok a Három Hold éjjelén; a Király pedig eltűnt. Senki sem látta; senki nem értett semmit. A Jóslat ígérte ugyan: uralkodója lesz Ő a Földnek – de egyebet nem. Talán tudta hogy végeznénk vele, ezért elment. Hisszük, hogy halott. Ha élne, megmételyezné a világot. A Jóslat Tekercsét elrejtettük. Azokat el akartuk égetni; ám semmilyen tűz nem fogott rajtuk. Ott vannak most a kirabolt palotában; nem volt olyan ember vagy más teremtmény, aki akár egyetlen pillantást mert volna vetni rájuk.”
     Ennyit mondott a foglyulejtett, öreg dalnok a nagy csata után. Az, aki győzött, így szólt: „Nem halt meg. Még tartozik neki az Idő. Hogy céljait nem értettétek, elhiszem. Másfelé igyekszik a Teremtés, mint a Király, aki a barátom. Te, öregember, velem maradsz. Azért a Tekercseket és a Könyveket magamhoz veszem; elvégre én leltem rájuk s majd általam fejeztetnek be” - szólt a dánok Nagyura, Vinland és Messzi-Thule királya, a Fekete Hamlet.

 


FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

Il trovatore si rammenta di un re (Olasz)

    “Arrivò in pieno meriggio, cosi, come la Profezia l’aveva annunciata; niente e nessun altro getto ombra, solo Lui. Né la Vista né la Terra avevano creduto, che l’assenza buia si espandesse in centotto direzioni. Sapevamo: che aveva guadato attraverso il sangue dei prati di papavero; non avevamo neppure il coraggio a guardarlo, solo dopo che aveva alzato la testa.
    Lo accompagnarono tre cavalieri. Tra le mani una mannaia incuneata dentro una fascia di verghe, come si sol usare tra i Figli delle Aquile. L’abbiamo riconosciuto: era Lui, ammantato di tabarro color sangue; il Re Carminio, annunciato dai rotoli. Tempo addietro Una Profezia l’aveva prevista: si fermerà il Sole nel cielo, non potrà giungere la sera. Ma Lui fece un segno, stette in silenzio e giunse la notte.
    Aveva degli oggetti con sé, oggetti misteriosi e splendenti che non potevano essere fatti dalla mano del uomo. Disse: il nome di questi oggetti, non è altro, che Libro. Aggiunse pure, il mondo medesimo cominciò in questi, nascondono il soffio Divino, tramite loro si crea tutto l’esistente. Sebbene i simboli di questi oggetti somigliavano ai sacramenti dei Rotoli e della Profezia, per gli esistenti mai niente fece cosi male - quest’impurità l’uomo non deve toccare; non deve avere a che fare con loro. Questo vituperio si è visto pure alla luce del giorno,eppure non andò in malora. Probabilmente: contro di lei – forse neanche l’Iddio avrebbe saputo che fare.
    Perché è vero: al di sopra ogni cosa desiderava, agognava la giustizia, perciò il suo regno fu cosi breve, sanguinario e del tutto ingiusto. Infine volevamo distruggerlo; ma prima di poterlo fare, durante la Notte delle tre Lune, ci hanno assalito i centauri neri; ed il Re è scomparso. Nessuno l’ha visto, nessuno ha capito niente. Sebbene, la Profezia avesse promessa che Lui sarebbe diventato il regnante del mondo – ma nient’altro. Probabilmente sapeva che Lo avremmo finito per uccidere, perciò se ne era andato. Crediamo che sia morto. Da vivo infetterebbe il mondo. I rotoli della Profezia abbiamo nascosto. Volevamo bruciarli, ma nessun fuoco riuscì a divorarli. Adesso sono là, nel palazzo saccheggiato, nessun uomo o altro essere avuto il coraggio di dargli un occhiata.”
    Questo disse il prigioniero, il vecchio trovatore, dopo la battaglia. Chi ha vinto disse cosi: Lui non è morto. Il Tempo gli è debitore. Che non avete capito i suoi propositi, ci credo. Il Creato ha preso un’altra direzione, rispetto a quello del Re, che è il mio amico. Tu vecchio rimarrai con me. Ma i Rotoli e i Libri me li prendo, infondo sono stato io a trovarli, tramite me saranno portati a compimento”- disse il Gran signore dei danesi, l’Amleto Nero, il re di Vinland e del lontano Thul.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap