Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sebestyén Péter: Comentariu la cuvinte (Kommentár a szavakhoz Román nyelven)

Sebestyén Péter portréja
P. Tóth Irén portréja

Vissza a fordító lapjára

Kommentár a szavakhoz (Magyar)

     Ay, mondja, és álmodik. Ha majd felébred, észreveszi a legelső cápát és tudja, mit miképpen rendezzen el. Oroszlánok ugyan nincsenek (senki nem bír tudomással efféle lényekről, tehát nem álmodhat velük), de aki e hiányt megméri, az összevérzi a szavak fehér lepedőjét és senki nem marad ártatlanul. A fölforgatott világ entrópiája, semmi más. A vakok ujjaiban ott a körültapogatott fény mindahány megnevezése, amit a  nap vagy az éj megírt.

     A halak szemét látja, a megmozdíthatatlan hiányt a kerekségben, a lámpások sorát a móló mellett. Senki nem vár vissza senkit. A parton még áll valaki, vagy valakinek a szelleme. Ha most nevet ad neki, diadalmasan tér vissza, mint tavasszal a száműzött uralkodók. A palánkra támaszkodik, megméri a távolságot, a háromszögek helyén mintha a saját arca volna, minden uszony csodaszép ami közelít vagy elmarad. Tegnap már eloldozta a csontvázat, álmodik, a szellemnek arca sincs már, csak a hal szeme, ahogy az egekbe emelkedik. Rajzanak a cápák, körültáncolják a felhőket, a csónakban áll és nézi a Föld kezdőpontját, álma véget ér és minden temetetlen szó az eszébe jut. Mikor a hal eléri az  óceán feneketlen fenekét, felébred. A csónak végében ott lapul az ami nincs, sörényén délibáb, az álmok partvidéke, suttog valamit, feltápászkodik  és – mint a szellem –  végiglépdel a móló halszagú kövei felett.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

Comentariu la cuvinte (Román)

   Ah, spune, și visează. Când se va trezi, va observa primul rechin și va ști ce și cum să aranjeze. Deși lei nu sunt (nimeni nu cunoaște astfel de ființe, deci nu poate visa cu ei), dar cel care pune la cântar această lipsă pătează cu sânge cearșaful alb al cuvintelor și nu va rămâne nimeni nevinovat. Entropia lumii perturbate, nimic altceva. În degetele orbilor se găsesc toate denumirile luminilor pipăite, pe care le-a scris ziua sau noaptea.

   Vede ochii peștilor, lipsa neurnibilă a rotunzimii, lămpile ce se înșiruiesc lângă dig. Nimeni nu așteaptă pe nimeni. Pe mal mai stă cineva, sau duhul său. Dacă acum îi dă nume, se întoarce triumfător ca domnitorii exilați, primăvara. Se sprijină de palisadă, măsoară depărtarea, parcă chipul său ar fi în locul triunghiurilor, e minunată fiecare înotătoare ce se apropie sau rămâne în urmă. Ieri dezlegase scheletul, viseză, duhul nu mai are chip, doar ochii peștelui, cum se înalță în ceruri. Rechinii roiesc, dansând în jurul norilor, stă în barcă privind origoul Pământului, visul se sfârșește și își amintește fiecare cuvânt neînmormântat. Când peștele ajunge fundul fără fund al oceanului, se trezește. La capătul bărcii stă pitit ceva ce nu e, pe coamă cu Fata Morgana, malul viselor, șoptește ceva, se ridică și – ca și duhul – pășește de-a lungul pietrelor cu miros de pește.



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásasaját

minimap