Sebestyén Péter: Koniec detstva (A gyermekkor vége Szlovák nyelven)

Húzd el a függönyt. Idebenn eső hólyagozza a felejtés tárgyait.
Papucs az ágy mellett, üres papíron bögre-lenyomat. Bealvad,
csöndje nélkül tekereg a szív s odakinn a csillag meddő tengelyén 
csontmalom dohog. Daruszárny ível a távozási pontra, kinyit a
holdbéli vurstli és búcsúzóul megcsókolsz. Valamilyen ajtó nyikorog,
fölrebben a szél és eltáncolja a halál hidegrózsaszín hajnalát.

Odhrň záclonu. Predmety zabúdania tu vnútri dážď nadúva.
Papuče vedľa postele, odtlačok šálky na prázdnom papieri. Vsaje sa,
srdce bez ticha hadí sa a tam vonku v jalovej osi hviezdy
kostnatý mlyn škamre. Krídlo žeriava na bod odchodu klenie sa, otvára
mesačný lunapark a na rozlúčku pobozkáš ma. Akési dvere vŕzgajú,
vietor mihne sa a studeno-ružový úsvit smrti zatancuje si.